Hogyan egyen a vesebeteg, ha elhízott?

Az elhízással nem esztétikai okok miatt fontos érdemben foglalkozni, bár kétségtelen, hogy az önmagunkkal, s a testünkkel való elégedettség jelentősen meghatározza a mindennapi közérzetünket. Az elhízás, amit a testzsír-többlet, és nem pusztán a kilók száma határoz meg, számos betegség kockázatát is növeli (pl. 2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás, szívbetegségek, krónikus vesebetegség), valamint rontja azok kimenetelét, nehezíti a mozgást, terheli az ízületeket. Mivel a kialakulása is összetett folyamatok eredménye lehet, az elhízás kezelése szükség esetén több szakterület és szakember bevonását jelenti. Hiszen nem kizárólagosan az étrend az egyetlen olyan terület, amelynek megváltoztatásával tartós eredmény érhető el. Nem elhanyagolható a rendszeres testedzés, a stresszel való megküzdés, vagy más, lelki eredetű probléma megoldása sem.

Ez alkalommal mégis az étrendre fókuszálunk. Ahogyan a vesebetegség is sokszínű lehet, így nem nevezhetünk meg egyetlen általánosan érvényes vesediétát sem. A hangsúly az egyéni terápián van, ezért az alábbiakban az általánosabb tanácsokat foglalom össze.

A cél a lassú, heti 0,5-1 kg fogyás, ami nem az izomtömeg kárára történik, tehermentesítve az egész szervezetet, így a veséket is kímélve.

·         A napi energia-felvétel csökkentése. Nem csak az elfogyasztott energiamennyiség számít, hanem az is, hogy az miből származik. Bár összességében a napi szükségletet meghaladó energiatartalom csökkentése hatásos, már akkor is, ha csak néhány száz kcal-val fogyaszt kevesebbet az illető. Ez jelentheti azt, hogy például elhagyja a felesleges nassolást, vagy csökkenti az ebéd/vacsora adagját. A drasztikus diéta, koplalás mindenképpen kerülendő.

·         A hozzáadott cukrok mennyiségének csökkentése, elhagyása. Ez egyben a fenti pontot is megvalósítja. A cukrozott italok (pl. tea, limonádé), üdítők, gyümölcsitalok és az alkohol is szinte észrevétlen energiaforrásul szolgálnak, nem beszélve az itt-ott bekapott édes falatokról (pl. kekszek, csoki, nápolyi formájában). Nem tilos az édesség sem, de a mennyiségük, a fogyasztásuk gyakoriságának csökkentése hasznos.  

·         A zsiradékok mennyiségének csökkentése, a növényi eredetű olajok fogyasztásának előnyben részesítése. Az ereink is meghálálják, s ezáltal a szívünk is, amely a vért pumpálja, ha kevesebb állati eredetű zsiradékot fogyasztunk, s ételkészítéskor inkább a növényi olajokat részesítjük előnyben, persze mértékkel. A zsírok és olajok ugyanannyi energiát tartalmaznak, ezért fontos, hogy a bő olajban sütést is hanyagoljuk, helyette inkább a zsírszegény sütési módszerek (pl. párolás, tepsiben sütés, sütőzacskó, római tál) kerüljön előtérbe.

·         A rendszeres étkezések, a felesleges nassolás kerülése. A rendszeres étkezésekkel elérhető, hogy a vércukorszintünk ne hullámozzon fel-le, s ezzel könnyebben megelőzhető a további hízás és könnyebb a fogyás is. Az étkezések megtervezése, legalább hozzávetőlegesen amiatt is hasznos, mert ha már előre gondoskodtunk arról, hogy mit fogunk enni, akkor megelőzhető a hirtelen jelentkező farkaséhség, ami után könnyű elcsábulni valamilyen könnyen elérhető nassolnivaló iránt.

A dietetikussal történő konzultációt és annak eredményességét nagyban segíti a beteg által vezetett táplálkozási napló is, amelyből kiderülhetnek már a kitöltés során is azok az apróbb-nagyobb hibák, tévedések, amelyek helyreigazítása nagyban támogatja a kezelést, s általuk elérhető az egyénileg szükséges mértékű testtömeg-csökkenés is.

Schmidt Judit dietetikus

Share This